Olasz kutatók egy kísérlet keretében a fokhagyma, a teafaolaj és a klórhexidin oldat szájüregi kórokozókkal szembeni hatását vizsgálták.
Az öt hétig tartó kísérletben harmincan vettek részt. A kísérlet első hetében különféle vizsgálatokat folytattak, a második héten minden résztvevő egy kontroll oldatot kapott és azzal öblögetett, majd a harmadik héten három részre osztották a csoportot: az első csoport tagjai 0,12%-os klórhexidin, a másodiké 2,5% -os fokhagyma, a harmadiké pedig 0,2%-os teafaolajos oldatot használtak.
A kísérleti résztvevők nyálából hetente kétszer vettek mintát, majd azt különféle táptalajokba fecskendezték be, és a kórokozókat kitenyésztették. A tenyészetből meghatározták az összes kórokozók számát, illetve a Streptococcus fajokét.
A klórhexidin és a fokhagyma kezelésben részesült csoportnál mindkét oldat antibakteriális hatásúnak bizonyult a szájüregi fertőzéseket előidéző mutáns Streptococcus kórokozóval szemben, az egyéb szájüregi fertőzéseket előidéző kórokozókkal szemben viszont egyik oldat sem mutatott szaporodásgátló hatást.
A teafa illóolajat tartalmazó oldat ezzel ellentétben valamennyi szájüregi fertőzést előidéző kórokozóval szemben antibakteriális hatásúnak bizonyult.
A kísérlet negyedik és ötödik hetében is fennmaradó, csökkent mikroorganizmus szintet csak a fokhagyma és a teafa esetében tapasztalták.
A kísérlet során észlelt kedvezőtlen tapasztalatok és mellékhatások közül az alábbiak említhetők meg: rossz íz, kellemetlen szájszag, enyhén égető érzés és enyhe hányinger, mely hatásokat főként a klórhexidin és a fokhagyma esetében tapasztalták.
Az antibakteriális és a kedvezőtlen mellékhatások ismeretében a kutatók úgy vélték, hogy a fokhagyma és a teafa illóolaj jó alternatíva lehet a klórhexidin kezeléssel szemben.
Int Dent J. 52(6):433-437, 2002.
